3. Rész

Az este folyamán közelebb kerültem a fiúkhoz. Egyvalakihez túl közel, és pont a legperverzebbhez. Ashleyhez.

Fél óra beszélgetés után előkerült az aminek elő kell kerülnie. Az alkohol. Tizenöt perc, három kör pálinka és Arianna a padlón. Köztudott nem tudok sokat inni mert történnek balesetek olyankor. Elég egy kis mennyiség alkohol és azt se tudom hol vagyok. Fősulin nem én voltam a legnépszerűbb piás az biztos.
- Héj csajszi. - bökte meg a vállam Ash. - Nincs kedved beszélgetni?
- De van. - mosolyogtam, de közben szorosan ragaszkodtam a falhoz nehogy felboruljak.
- Mármint a szobádban. - kacsintott ami az alkohol miatt már nem volt olyan vonzó.
- Baszélgetni. - köhintett Andy.
- Naa én nem vagyok olyan. - vágott vissza.
- Na most akkor megyünk vagy nem?- vágtam a vitájukba.
- Nem mentek ti sehova! - szólt ránk valaki, de nem foglalkoztam vele.
Elkaptam Ash pólóját és bevezettem a szobámba. A beszélgetés kicsit új fogalmat nyert köztünk.
Amint bezáródott az ajtó Ash letámadott. Rá lökött  az ágyra és csókolni kezdett. Először csak az ajkaim aztán a nyakam. Lekapta a pólóját, aztán segített megszabadulni az enyémtől is.
- Basszus. - kapott a zsebéhez.
- Nyugi nekem van. - mosolyogtam rá perverzen.
- Tényleg? Attól a gyertyától nem lehet gyereked nyugi. - intett fejével az asztalom felé.
- Kussolj! - vágtam mellkason.
Nem volt ideje válaszolni. Megcsókoltam. Már majdnem full meztelenül voltunk amikor megcsörrent a telefonom.
- Ahj ne mooost. - megnéztem a kijelzőt: Anya - Bocsi, de ezt fel kell vennem, mert ha nem akkor Lindseyt fogja zaklatni.
- Mindegy. - sóhajtott.
Felkaptam a pólóm és kimentem az udvarra. Nem tudom miért, megszokás. Nem szeretem ha mások is hallják kivel mit beszélek.
- Szia Anyu. - köszöntem vidáman.
- Szia Ari. - nem láttam, de a hallottam a hangján hogy mosolyog. - Zavarlak?
- Te sose. - ami azt illeti most pont rossz volt az időzítés. - Mit szeretnél?
- Hát csak érdekel hogy van az én kislányom.
- Jól vagyok köszi. Ti?
- Mi is. Lindsey? Ő dolgozik még?
- Igen, és mielőtt még megkérded nem,még nem találtam másik állást, de nem szeretnék vitázni - hirtelen egy idegen árnyék jelent meg mögöttem. Lassan megfordultam. Amikor megláttam Andyt fellélegeztem, legalább nem egy őrült sorozatgyilkos. - Most leteszlek. Szeretlek! Szia. - köszöntem el.
- Elhiszem hogy jó idő van kint, de ennyire? - tett megjegyzést az összeállításomra. Még jó hogy egy hosszabb pólót vettem fel. - Cigit? - tartotta felém a dobozt.
- Köszi - húztam ki egy szálat - És igen ennyire jó idő van. - mosolyogtam.
- Ha jól látom akkor Ashhel köztetek minden jól alakult.
- Ha arra célzol, nem feküdtem le vele.
- Hú, de nyíltan beszélsz a magán dolgaidról. - mosolyodott el és meggyújtotta először az enyém majd a saját cigijét.
- Ezt most úgy mondod mintha nem erre utaltál volna. - néztem rá értetlenül.
- Jó, hagyjuk. Miért vagy kint? Csak nem túl sok volt Ash? - rántotta meg a szemöldökét.
- Most mondtad hogy hagyjuk. - mosolyodtam el - De nem, nem volt túl sok. Azért jöttem ki mert hívott Anyu.
- És azért jöttél ki egy szál picsában az udvarra.
Elnevettem magam. Így belegondolva elég hülyén hangzik.
- Nem szeretem ha mások is hallják kivel mit beszélek. - akasztottam fel a szemeim.
- Volt egy gimis barátnőm ugyan ilyen mániája volt neki is. - mosolyodott el - Aranyos lány volt. Csak kissé megromlott a kapcsolatunk.
- Mi történt? - kérdeztem.
- A legnagyobb hibát követtük el. Összejöttünk, de persze azt is elcsesztem. Azt mondtam neki legyünk csak barátok, de ugye szerelemből barátság sose lesz. Én küzdöttem érte, de ő feladta. Szóval nem is tudom mióta nem beszéltünk, és hiányzik. Ő mindig meghallgatta a problémáim csendben, soha nem gondoltam hogy elfogjuk hagyni egymást. Olyan erős volt a barátságunk. - mesélte szomorúan.
Megöleltem Andyt.
Pontosan tudom mit érez amikor erről mesél. Amikor Rólunk mesél.