3. Rész

Az este folyamán közelebb kerültem a fiúkhoz. Egyvalakihez túl közel, és pont a legperverzebbhez. Ashleyhez.

Fél óra beszélgetés után előkerült az aminek elő kell kerülnie. Az alkohol. Tizenöt perc, három kör pálinka és Arianna a padlón. Köztudott nem tudok sokat inni mert történnek balesetek olyankor. Elég egy kis mennyiség alkohol és azt se tudom hol vagyok. Fősulin nem én voltam a legnépszerűbb piás az biztos.
- Héj csajszi. - bökte meg a vállam Ash. - Nincs kedved beszélgetni?
- De van. - mosolyogtam, de közben szorosan ragaszkodtam a falhoz nehogy felboruljak.
- Mármint a szobádban. - kacsintott ami az alkohol miatt már nem volt olyan vonzó.
- Baszélgetni. - köhintett Andy.
- Naa én nem vagyok olyan. - vágott vissza.
- Na most akkor megyünk vagy nem?- vágtam a vitájukba.
- Nem mentek ti sehova! - szólt ránk valaki, de nem foglalkoztam vele.
Elkaptam Ash pólóját és bevezettem a szobámba. A beszélgetés kicsit új fogalmat nyert köztünk.
Amint bezáródott az ajtó Ash letámadott. Rá lökött  az ágyra és csókolni kezdett. Először csak az ajkaim aztán a nyakam. Lekapta a pólóját, aztán segített megszabadulni az enyémtől is.
- Basszus. - kapott a zsebéhez.
- Nyugi nekem van. - mosolyogtam rá perverzen.
- Tényleg? Attól a gyertyától nem lehet gyereked nyugi. - intett fejével az asztalom felé.
- Kussolj! - vágtam mellkason.
Nem volt ideje válaszolni. Megcsókoltam. Már majdnem full meztelenül voltunk amikor megcsörrent a telefonom.
- Ahj ne mooost. - megnéztem a kijelzőt: Anya - Bocsi, de ezt fel kell vennem, mert ha nem akkor Lindseyt fogja zaklatni.
- Mindegy. - sóhajtott.
Felkaptam a pólóm és kimentem az udvarra. Nem tudom miért, megszokás. Nem szeretem ha mások is hallják kivel mit beszélek.
- Szia Anyu. - köszöntem vidáman.
- Szia Ari. - nem láttam, de a hallottam a hangján hogy mosolyog. - Zavarlak?
- Te sose. - ami azt illeti most pont rossz volt az időzítés. - Mit szeretnél?
- Hát csak érdekel hogy van az én kislányom.
- Jól vagyok köszi. Ti?
- Mi is. Lindsey? Ő dolgozik még?
- Igen, és mielőtt még megkérded nem,még nem találtam másik állást, de nem szeretnék vitázni - hirtelen egy idegen árnyék jelent meg mögöttem. Lassan megfordultam. Amikor megláttam Andyt fellélegeztem, legalább nem egy őrült sorozatgyilkos. - Most leteszlek. Szeretlek! Szia. - köszöntem el.
- Elhiszem hogy jó idő van kint, de ennyire? - tett megjegyzést az összeállításomra. Még jó hogy egy hosszabb pólót vettem fel. - Cigit? - tartotta felém a dobozt.
- Köszi - húztam ki egy szálat - És igen ennyire jó idő van. - mosolyogtam.
- Ha jól látom akkor Ashhel köztetek minden jól alakult.
- Ha arra célzol, nem feküdtem le vele.
- Hú, de nyíltan beszélsz a magán dolgaidról. - mosolyodott el és meggyújtotta először az enyém majd a saját cigijét.
- Ezt most úgy mondod mintha nem erre utaltál volna. - néztem rá értetlenül.
- Jó, hagyjuk. Miért vagy kint? Csak nem túl sok volt Ash? - rántotta meg a szemöldökét.
- Most mondtad hogy hagyjuk. - mosolyodtam el - De nem, nem volt túl sok. Azért jöttem ki mert hívott Anyu.
- És azért jöttél ki egy szál picsában az udvarra.
Elnevettem magam. Így belegondolva elég hülyén hangzik.
- Nem szeretem ha mások is hallják kivel mit beszélek. - akasztottam fel a szemeim.
- Volt egy gimis barátnőm ugyan ilyen mániája volt neki is. - mosolyodott el - Aranyos lány volt. Csak kissé megromlott a kapcsolatunk.
- Mi történt? - kérdeztem.
- A legnagyobb hibát követtük el. Összejöttünk, de persze azt is elcsesztem. Azt mondtam neki legyünk csak barátok, de ugye szerelemből barátság sose lesz. Én küzdöttem érte, de ő feladta. Szóval nem is tudom mióta nem beszéltünk, és hiányzik. Ő mindig meghallgatta a problémáim csendben, soha nem gondoltam hogy elfogjuk hagyni egymást. Olyan erős volt a barátságunk. - mesélte szomorúan.
Megöleltem Andyt.
Pontosan tudom mit érez amikor erről mesél. Amikor Rólunk mesél.

2. Rész

Délután a lakásban teljes csend uralkodott mindaddig amíg haza nem jött Lindsey, iszonyatosan sokat tud beszélni a semmiről.
- Ari képzeld el a mozi ma tök üres volt és alig kellett csinálni valamit. Ami persze nem baj, de tudod ha az ember nem csinál semmit akkor nem telik az idő szóval a mai nap olyan volt mintha egy örökkévalóság lett volna. Egyébként te figyelsz rám?
- Hm? Ja, persze figyelek. - mosolyogtam, de hazudtam.
A gondolataim reggel óta Chrisen és a csókon kattognak. Szeretném újra látni, de kitudja mikor jön legközelebb. Na és persze ha itt is van akkor miről beszélnénk? Azzal csak nem untathatom hogy milyen szép időnk van ma vagy hogy milyen jó a zenéjük mert ezt napi szinten megkapja. Valami egyedi kéne, de persze én ötlet téren olyan vagyok mint egy krumpli szóval mindegy is. Majd alakul ahogy alakul.
- Arianna Taylor te rohadtul nem figyelsz rám! - emelte fel a hangját Linds.
Hirtelen felébredtem a kis világomból.
- De figyelek Linds, mesélj. Folytasd a sztorit.
- Persze. - nézett rám gyilkos tekintettel.
- Sajnálom. - a szemeim a plafont bámulták - De Linds értsd már meg hogy én se tudok folyton arra figyelni hogy veled épp mi történik. Nem tehetek róla de unom már hogy ezt kell hallgatnom mindig. Ari, Ari, Ari egész álló nap!- felpattantam a kanapéról -, Rohadtul idegesít az hogy kihasználsz, az hogy folyton pofázol, az hogy úgy gondold te vagy a középpontban, az hogy folyton magadat bámulod mindenben! Érted? Kiborítasz teljesen. - a végére olyan gyorsan lélegeztem mintha most futottam volna le a maratont.
- Ari neked megjött?- kérdezte feszengve.
- Nem. - vágtam rá és berohantam a szobámba.
Az ajtó aránylag kis hanggal vágódott be mögöttem.  Nem tudom hogyan csinálja, de teljes mértékben kikészít.

Lassan egy órája annak hogy összekaptunk, de még mindig mérges vagyok rá. Akkor viszont jogos a kérdés Minek élek együtt vele? Csak azért mert máshová nem tudok menni.
- Ari - kopogtatott be Linds -, Be jöhetek? - a választ meg se várva benyitott - Tudom hogy most nekem kéne megsértődve lennem, de ha jól látom elvagy egyedül is. Szóval sajnálom hogy folyton untattalak, de szólhattál volna hogy zavar.
Felálltam az ágyról és Lindseyre néztem.
- Ne te kérj bocsánatot azért mert én voltam a köcsög. Bevallom néha zavar hogy sokat beszélsz, de amikor rossz kedvem van kifejezetten jól esik hogy megpróbálsz felvidítani a beszédeddel. Sajnálom hogy kiosztottalak. - mosolyogtam és megöleltem.
- Örülök hogy kibékültünk mert átakar jönni Chris és a banda nem tudom miért. Te esetleg?
- Nem. - vágtam rá hirtelen.
- Na jól van én megyek is átöltözni. - mondta izgatottan. - Ne nézz már ilyen hülyén, ha átjön a banda akkor az azt jelenti hogy jön Andy is és jól akarok kinézni.
- De neki barátnője van. - vágtam rá.
- Tanulsz ez tetszik, de a barátnő dolog nem zavar csak egy kis alkohol - csettintett egyet -, és már el is felejti! - nevetett gonoszan.
- Na jól van menj mert még a végén nem lesz időd. - toltam ki az ajtón.

*5 percel később*

- Ari segíts! - kiabált Lindsey a szobájából - Nincs semmi szexi ruhám.
Ettől önkéntelenül elnevettem magam. Lindsey szinte minden nap valamelyik boltba van, és most nem élelmiszer boltra gondolok.
- Megyek! - kiáltottam vissza.
Amikor beléptem az ajtón nagyobb katasztrófa volt a szobában mint gondoltam. Linds összes ruhája a földön volt, ő pedig a közepében ült mint a kiskirály.
- Segíts! - szólalt meg zombi hangon. - Nincs valami szexi mell és fenék villantó ruhád?
Erőltetetten felnevettem.
- Mellen sincs nem hogy villantós ruhám.
Lindsey hülyén nézett rám.
- Ha neked nincs melled akkor Kim Kardashiannak kis segge van.
- Lindsey kérlek. - ráztam a fejem - Na gyere keresünk valami jót. - felrántottam a ruhakupacból és átvezettem a szobámba.
- Ehhez mit szólsz? - mutattam egy fekete koktélruhára. Az anyaga selyem, a mellétől a nyakáig csipke borítja. Hátán cipzár van és ami azt illeti rohadt nehéz levenni.
- Könnyen lejön?
- Belese merek gondolni abba hogy mi jár most a fejedbe, de nem ezt rohadt nehéz leszedni magadról.
- Akkor ejtsük. Az ott milyen? - mutatott egy ruhára amit még annak idején egy gimis fiú barátomtól kaptam, helyesbítek az EGYETLEN fiú barátomtól.
- Azt nem adom fontos nekem.
Lindsey szemöldöke a homlokára kúszott fel.
- Ne nézz már így rám! Ennek érzelmi értékei vannak. - nevettem el magam.
- Kitől kaptad? - rángatta meg a szemöldökét.
- Az nem lényeg. Te úgy se ismered. - legyintettem - De már én se. - tettem hozzá halkan.
- Fogadjunk az első szerelmed?!- nézett rám huncut mosollyal.
- Csitt! - tartottam fel az ujjam.
Mindig nehezemre esett Róla beszélni, mert tudtam mi soha nem lehetünk többek barátoknál. A gimi első évében lettünk barátok, ha piszkáltak ő kiállt mellettem. Mindig ott voltunk egymásnak. Harmadikban kipróbáltuk milyen lenne ha nem csak barátok lennénk. Nem jött össze. Két hónapig bírtuk aztán minden megváltozott. Szakítottunk. Újra barátok akartunk lenni, de ugye szerelemből barátság sose lesz. Szóval, ja Harmadik félév óta nem beszéltünk, de ő még mindig fontos nekem, úgy is hogy szinte már nem is ismerem.
Csengettek.
- Jézusom! - sápadt le Linds - Add ide azt! Vigyázok rá! Esküszöm! - nézett rám könyörgően.
- De - vacillálni kezdtem ha odaadom és tönkre teszi nem haragudhatok rá örök életemben, de magamra annál inkább. Viszont ha nem adom oda megharagszik és valószínűleg nem szól hozzám kitudja meddig. Szóval nincs más választásom - Ahj itt van. - nyújtottam át a ruhát. - Vedd fel kimegyek. Beengedem őket. - sóhajtottam.
Kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok. - mosolyogtam. - Gyertek be.
- Ő ki? - hallottam a halk suttogást.
- Arianna Taylor. - súgtam oda neki.
- Ashley Purdy. - kacsintott rám perverz vigyorral mire Chris oldalba könyőkölte.
- Azt hiszem Lindsey még kínlódik egy kicsit addig nem tudom kössétek le magatokat valahogy.
- Szórakoztass! - rántja meg a szemöldökét újonnan megismert barátom Ashley.
Jézusom! Éreztem, hogy hirtelen égni kezd az arcom. Miért kell ilyen kétértelműen fogalmaznia?
- De perverz itt valaki. - jegyezi meg mögöttem valaki.
Hátrafordultam. Egy gyönyörű kék szempár nézett vissza rám. Őt ismerem valahonnan. De honnan?
- Fiúk! - szólalt meg Lindsey mögöttem.
Köszönöm!
Mr. Gyönyörű kék szempárnak elakadt a szava amint meglátta az ajtóban álló lányt. Lindseynek sokkal jobban áll ez a ruha mint nekem az biztos.
- Gyönyörű. - suttogja kék szem.
- Köszönöm Andy. - kacsintott rá.
Az biztos hogy nyomot hagyott a srácban mert miután Linds elment az ajtóból, ő még mindig a helyét bámulta.
- Héj - csettintettem előtte -, Itt vagy még?
Gonosz tekintettel nézett rám.
- Hol vagyok szerinted? Ahj látszik hogy fested a hajad, én is takarnám a szőkét. - gúnyolódott.
- Hát ha jól látom ez a fekete se igazi.
- Kedvellek. - mondta mosolyogva.
- Tudom engem mindenki szeret. - néztem rá önelégülten.
- Ja, mindenki.- bólintott gúnyosan.
A szívemhez kaptam:
- Ez fájt.

1. Rész

A szemem épp csak kinyitottam amikor megláttam Lindseyt, amint épp az ággyal szembeni kanapén ül és szokás szerint a telefonját nyomkodja belefeledkezve abba hogy hol is van.
Halk nyöszörgést hallattam amire felkapta a fejét.
- Jó reggelt Ari. - mosolygott rám
- Neked is Linds.
- El se fogod hinni ki követett be Twitteren. - ugrott fel az ágyra.
Hangjában izgatottság csengett és öröm.
- Hát ki más ha nem...- nem bírtam befejezni a mondatom mert közbevágott
- Andy Biersack. - csillant fel a szeme.
Értetlenül néztem rá.
- Ahj ne mondd hogy még mindig nem tudod hogy ki kicsoda. Nem is értem hogy lehetünk barátok. - elnevette magát.
Lindsey nagy Black Veil Brides rajongó, ellentétben velem. Ő szereti a feketét(ruhában) és a pirosat favorizálom. Ő rockot hallgat míg én poppot. Ő teli van piercingel míg én a fülbevalót is alig tűröm meg.
Szóval nem is értem hogy lettünk jóba.
- Héj Ari itt vagy? - nevetve csettintett a szemem előtt.
Megráztam a  fejem.
- Persze itt vagyok. - bólintottam -, Mit is mondtál?


Miután Lindsey kiáradozta magát felöltözhettem. Fekete legginest vettem fel egy piros fenékig érő pulcsival, majd belebújtam a házi mamuszkámba ami rohadtul nem az enyém hanem a Lizé - gimis legjobb barátnő -.
Kiballagtam a szobából reggelizni. Az asztalnál már ott ült Lindsey, de nem egyedül. Egy férfi ült előtte fekete haja hosszabb volt mint az átlag, kezeit tetoválások borították és fekete ruhában volt. Biztos Lindsey valamelyik dilis rocker barátja.
- Ari - kiáltotta Linds - Gyere ide hagy mutassam be neked az unokatesóm.
- Helló - a fülem mögé simítottam már kifakult vörös hajam  és kezet nyújtottam az illetőnek - én Arianna vagyok, de a barátaimnak inkább Ann - vetettem bosszús pillantást barátnőm felé. Ő az egyetlen a szüleimen kívül aki Arinak szólít, na és persze még volt egy ember akivel még a gimiben voltam jóba, de érettségi után ez megváltozott szóval mindegy is.
- Helló - állt fel illedelmesen és megfogta a kezem - Az én nevem Christian, de a barátaimnak csak Chris, a rajongóimnak pedig CC. - tette hozzá nagyképűen.
- Örülök a találkozásnak Christian.
Furán nézett rám egy pillanatra aztán elmosolyodott.
- Arianna. - biccentett.
- Khm- khm.
Hirtelen elengedtem Chris kezét és megszakadt a szemkontaktus is. Mindketten Lisdseyt néztük.
- Ne előttem flörtöljetek egymással - nézett ránk értetlenül.
- Mi? Hogy mondod? Mi nem flörtöltünk egymással. - habogtam teljesen elvörösödve.
- Belepirultál. - mosolyodott el cinkosan Linds majd bekapta a villáján lévő utolsó falatot és felpattant. - Ari ha szépen megkérlek elmosod? - bólintottam -, Imádlak. Na én megyek is dolgozni majd jövök. Sziasztok.
Ezzel kirohant az ajtón.
- Csodálkozom hogy még nem rúgták ki - pillantottam az órára majd Chrisre.
- Eddig azt se tudtam hogy dolgozik. Mintahogy azt sem hogy ketten éltek itt.
- Hát igazából én nem itt lakom csak nem volt hová mennem. Az előző albérletből kidobtak, és Lindsey menedéket adott.
- Miért? - nézett rám kíváncsian.
- Ha ezt elmondanám megkéne hogy öljelek - kacsintottam rá -, és nagyon kár lenne érted. - haraptam meg az ajkam.
- Tudod - felállt és közelebb lépett hozzám, szinte csak egy kisujjnyi távolság volt kettőnk közt -, Most nagyon nem bánom hogy meglátogattam Lindseyt.
- Igen? Miért?
- Ezért. - mondta és megcsókolt.
Tudtam jól hogy nagy ribanc dolog egy olyan sráccal csókolózni akiről csak annyit tudok hogy az egyik barátnőm unokatesója.
Hirtelen megcsörrent Chris telefonja.
- Ash miért pont most? - bosszankodott -, Bocsi de ezt fel kell vennem.
- Menj csak. - préseltem össze az ajkaim.
Nem hallgatóztam, de néhány szót elcsíptem a beszélgetésükből.
- Ashley figyelj most nem érek rá. Majd később megbeszéljük. De basszus Andy nem bírja elintézni? Vagy Jake? Jó oké megyek. - ezzel letette a telefont.
- Ne érts félre nem hallgatóztam, de valami baj van?
- Ja nem csak a hülye üzleti dolgok. Nem akarlak fárasztani. Meg amúgy is...
- Nem tartozik rám - fejeztem be helyette a mondatot.
- Hát igen. - húzta el a száját. - Túl kicsi vagy még ezekhez.
A szemöldököm az égbe szökött. Hát jó. Játszunk.
-  Igazad van. Kicsi vagyok ehhez, de ahhoz nem hogy lesmárolj ok nélkül.
- Megfogtál. - mosolygott rám - Na jó nekem tényleg mennem kell majd még találkozunk ugye?
- Én itt leszek. - mosolyogtam.
Megpuszilt és elment. Én pedig egyedül maradtam.